Öko-szótár

Folyadék-levegő hőszivattyú, aktív (mechanikus) hűtéssel (pl. talajvizet felhasználva) meleg vagy hideg levegőt, és használati melegvizet állít elő. Mind a hűtés, mind a fűtés a hűtőkör és a kompresszor segítségével történik, a hűtőközeg különböző irányú áramlásával, ezért a háztartási melegvíz mindkét eljárás során rendelkezésre áll. Forrás: www.paleotherm.hu

Vízatartó/vízadó réteg. A föld alatti természetes víztározókat Aquifer-nek nevezzük. Ez többnyire egy vagy több olyan kõzetréteget jelent, ahonnan a lerárolt víz nem tud elszivárogni. A vízkészletet kutakkal lehet elérni.

Az atomenergia a magreakció kontrollált felhasználása munka, hő és elektromosság formájú energia létrehozásának céljából. Az atomenergia egy irányított láncreakció után jön létre és hőt hoz létre. Ezt a hőt a víz felforralására, gőz előállítására vagy egy gőzturbina meghajtására használják.

A benzin a nyers, természetes petróleumból desztillálás útján kapott folyadék. Nem egységes vegyület, hanem a paraffin (paraffin = parum affinis, latin) sorozatba tartozó szénhidrogének elegye, mely főképp hexánból (C6H14) és heptánból (C7H16) áll. Ezek nyíltláncú, telített szénhidrogének, de a motorbenzin több mint 400 féle alkotóból áll (olefinek, ciklohexán, benzol, toluol, orto-meta-és para xilének, és egyéb alakzatok.) Színtelen, könnyen folyó, a szaga a petróleuméra emlékeztet. Vízben oldhatatlan, kétfázisú heterogén rendszert alkot, ellenben borszeszben meglehetősen oldódik. Elegyíthető éterrel, kloroformmal és különféle zsírokkal. Nagyon gyúlékony, levegővel keveredve majd meggyújtva robbanása erőteljes.

Szénhidrát-, illetve cellulóz tartalmú, valamint fehérjéket és zsírokat tartalmazó szerves hulladékok anaerob szervezetek hatására. mezofil hõmérsékleten (30-40 °C) végbemenõ bomlásának (biodegradáció, rothadás, erjedés) gáznemû, rendszerint éghetõ terméke, amely ammónia, kén-hidrogén, szén-monoxid és szén-dioxid mellett legnagyobbrészt metánból áll.

A biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük. A mai elterjedt jelentése: energetikailag hasznosítható növények, termés, melléktermékek, növényi és állati hulladékok.

A CHP rendszerek a logikusan is egymáshoz kapcsolható tevékenységeket összepárosítják. Jellemzõen fűtőanyag elégetésével keletkezett gőzturbinákra vezetik, villamos áramot termelnek, majd a megmaradó hőt hőcserélőkön keresztül fűtési célra is felhasználják.

Általánosságban a dugattyú hengeres alkatrész, mely pontosan illeszkedik egy henger furatába és ott alternáló haladó mozgást képes végezni. Feladata vagy az, hogy a henger térfogatát változtassa, vagy az hogy a hengerbe áramló folyadék vagy gáz nyomását munkavégzésre használja haladó mozgást hozva létre.

A dízelmotor egy belsőégésű motor, amelynek működési elvét a német Rudolf Diesel szabadalmaztatta 1893. február 23-án. A dízelmotor szerkezete kifejezetten hasonlít a nála ismertebb mechanizmusú benzinmotor (Otto-motor) felépítéséhez, hiszen alapvetően mindkettő henger(ek)ből, dugattyú(k)ból, főtengelyből, lendítősúly(ok)ból, vezérműből, szelepekből stb. épül fel, s mindkettő a négy ütem - szívás, sűrítés, robbanás és kipufogás - szerint dolgozik. A fő különbség, hogy a dízelnél a tüzelőanyag (leginkább gázolaj) gyújtószikra segítsége nélkül, a legalább hússzoros kompresszió (légsűrítés) miatti felmelegedés hatására öngyulladással ég el és végez munkát a hengerben. Továbbá, a benzinesek benzin+levegő keveréket szívnak be, viszont a dízelek dugattyúja csak levegőt szív be, azt sűríti, majd az adagoló az égéstérbe fecskendezi az üzemanyagot.

A DX rendszer – a többihez hasonlóan – egy földi csővezeték rendszert alkalmaz, ahol fagyálló a hűtőközeg, és a réz földhurok a primer hőcserélő. Az ilyen jellegű geotermikus hőcsere eredményes és hatékony módja a fűtő és légkondicionáló rendszerek hőcseréjének, különösen hőszivattyús rendszerek esetén. Forrás: www.paleotherm.hu

Az égéshő (régebbi nevén égésmeleg) az a fajlagos hőmennyiség, ami egy kilogramm tüzelőanyagból összesen felszabadul, ha az égéstermékeket a kiindulási hőmérsékletre hűtjük vissza.

Az Eco-Management and Audit Scheme (EMAS) egy önkéntes Európai Uniós szerv, ami elismeri azokat a szervezeteket, amelyek rendszeresen javítják a környezetvédelmi teljesítményüket. Az EMAS-regisztrált szervezetek együttműködnek a törvényes szabályozással, környezetmenedzselő rendszerük van és saját kiadványok vagy más, különálló felek által elismert környezeti nyilatkozatok útján közzéteszik a teljesítményüket. Megkülönböztető jelzésük az EMAS logó, ami garantálja a magukról adott információ megbízhatóságát.

Az energia általános értelemben a változtatásra való képességet, a fizikában a munkavégzőképességet jelöli. Egy bizonyos állapotú fizikai rendszer energiája azzal a munka-mennyiséggel (W) adható meg, amellyel valamilyen kezdeti állapotból ebbe az állapotba hozható. A kezdeti állapotot referencia állapotnak, vagy referenciaszintnek hívjuk.

Az emberiségnek szüksége van energiára a létfenntartáshoz, aminek biztosítása az energiafejlesztés feladata. Az energiafejlesztés nemcsak a minél több energia megtermelését, hanem a felhasználás ésszerűsítését, a takarékoskodást is jelenti, az élhető környezet megőrzése érdekében.

Az ERBE 1950 januárjában kezdte meg működését, tevékenységi köre az alapítólevél szerint kiterjedt az erőművek megbízás alapján történő beruházására, erőművi berendezések és anyagok minőségellenőrzésére, az ezekkel összefüggő szakértői feladatok ellátására, az erőművi beruházások során szükségessé váló szolgáltatási, javítási és anyagértékesítési tevékenységre, továbbá a technológiai szerelési munkálatokban való közreműködésre, valamint az erőművi berendezések üzembehelyezésére.

Erőmű villamos energia fejlesztésére szolgáló létesítmény. Csaknem minden erőmű legfontosabb része a generátor, vagyis egy olyan forgógép, mely elektromos energiává alakítja át a mechanikai energiát az elektromos indukció elvén.

Az etanol (etil-alkohol, borszesz) (C2H5)OH színtelen, jellegzetes szagú és ízű, kék lánggal égő folyadék. Az etanol kémiailag az alkoholok közé tartozik, azonban alkohol névvel a köznapi életben leggyakrabban az etanolt illetjük. A második világháború hirhedt V2 rakétáinak is ez volt az egyik üzemanyag kompnense. Az etanol a természetben tisztán sosem fordul elő, mindig híg vizes oldatában található. Így fordul elő a szeszes italokban is, melyek az etanol legismertebb felhasználási területe is egyben.

A fosszilis tüzelőanyagok alatt a bányászott szenet, ként és aszénhidrogéneket – kőolajat vagy földgázt – értjük, amelyek lebomlott növények és állatok maradványai. Ezek elégetése gőzt fejleszt, ami egy turbinát hajt meg, ami egy hozzákapcsolt generátor útján elektromosságot fejleszt.

A földgáz amely tiszta formájában színtelen, szagtalan és átlátszó gáz, fosszilis tüzelőanyag. A földgáz néhány métertől több mint 5000 méteres mélységben taláható, nyomása némely esetben meghaladja a 300 bart, hőmérséklete pedig a 180 °C-ot, függően a lelőhely mélységétől. A földgáz szénhidrogén alapú gázok gyúlékony elegye. A földgáz legnagyobb részt metánt tartalmaz, de alkotórésze lehet az etán, a propán, a bután és a pentán is.

A Francis-turbina a vízturbinák egy fajtája, melyet James B. Francis fejlesztett ki. Kívülről befelé áramló járókerékkel rendelkező reakciós turbina, mely egyesíti a radiális és axiális áramlás elvét. A Francis-turbina a manapság leggyakrabban használt vízturbina. A Francis-turbinákat tíz métertől néhány száz méterig terjedő esés (vízszint különbség) esetén alkalmazzák és elsősorban elektromos energia fejlesztésére használják

Egy tüzelőanyag fűtőértéke az a hőmennyiség, ami 1 kg tüzelőanyagból kinyerhető olyankor, ha a füstgázzal együtt távozó víz gőz halmazállapotban hagyja el a berendezést. Értékét úgy kapjuk meg, ha az anyag égéshőjéből kivonjuk a gőzként távozó vízmennyiség párolgáshőjét. A fűtőérték tipikus mértékegységei szilárd anyagoknál kJ/kg, MJ/kg, gáznemű anyagoknál kJ/Nm3.

Mozgási (forgási) energiát villamos energiává átalakító berendezés.

A Geotermikus energia a Föld kőzetlemezeinek természetes mozgásából származó energia. A Föld belsejében lefelé haladva kilométerenként átlag 30 °C-kal emelkedik a hõmérséklet. Magyarországon a geotermikus energiafelhasználás 1992-es adat szerint 80-90 ezer tonna kőolaj energiájával volt egyenértékű. A geotermikus energia korlátlan és folytonos energia nyereséget jelent. Termálvíz formájában viszont nem kiapadhatatlan forrás. Kitermelése viszonylag olcsó, a levegőt nem szennyezi.

A gőz olyan gáz, melynek anyaga légköri nyomáson, szobahőmérsékleten jellemzően folyadékként (esetleg szilárd anyagként) viselkedik. A folyékony anyagok valamely mértékben mindig gőzölögnek (párolognak), és egy hőmérséklet felett (forráspont) teljesen gőzzé alakulnak. Szárazgőznek nevezzük azt a túlhevített gőzt, mely nem tartalmaz folyadékrészecskéket, ellentétben a köddel, amely átlátszatlanságát apró cseppek okozzák.

A gőzturbina általában túlhevített vízgőz hőenergiáját mechanikai energiává alakítja át.

A technológia lényege, hogy egy közeli folyóból/tóból vizet szivattyúznak ki, megtisztítják, és nagynyomású szivattyúval a mélybe juttatják. Ott a forró kőzeteken elpárolog, és nagy nyomású gőzként tér vissza a felszínre, ahol turbinát forgat meg, és a turbinához tartozó generátoron keresztül áramot termel. A kihűlt vizet visszanyomják a mélybe.

A hőerőgép olyan valóságos vagy elméleti erőgép, amely hőenergiát mechanikai munkává alakít át. Más definíció szerint a hőerőgép olyan kalorikus gép, mely hasznos mechanikai munkát szolgáltat. A kalorikus gépek a hőerőgépek és a hőszivattyúk és termodinamikai elven működő hűtőgépek összefoglaló neve. A hőerőgépek termodinamikai ciklust (körfolyamatot) valósítanak meg működésük folyamán. A hőerőgépeket rendszerint az általuk megvalósított körfolyamatról nevezik el, de gyakran alternatív elnevezéseket is használnak: benzinmotor, gőzgép, gázturbina. A belsőégésű gépek (motorok) a gép belsejében fejlesztenek hőenergiát, a külső hőbevezetésű gépek külső hőforrás által fejlesztett hőenergiát abszorbeálják. Egyes hőerőgépek a külső atmoszféra felé nyitott szerkezetűek, mások el vannak szigetelve a környezettől (nyitott vagy zárt rendszerek). A hőerőgép a magas hőmérsékletű hőforrásból hőt vesz fel, egy részét átalakítja haszos mechanikai munkává, a maradékot pedig leadja az alacsony hőmérsékletű hőnyelő rendszerbe.

Hőerőmű olyan erőmű, melyben fosszilis tüzelőanyaggal fűtött gőzkazánok által termelt gőz gőzturbinát, rajta keresztül villamos generátort hajt meg, és így szolgáltat villamosenergiát.

A Kaplan-turbina propeller (hajócsavar) alakú vízturbina állítható lapátokkal. 1913-ban fejlesztette ki Viktor Kaplan egyetemi tanár. A Kaplan-turbina a Francis-turbina továbbfejlesztése. Feltalálása lehetővé tette olyan kis esések kihasználását is, emelyeknél a Francis-turbina nem alkalamazható. Kaplan-turbinákat ma széleskörűen használnak energiatermelésre nagy vízhozamú, kis esésű vízierőműveknél.

A bevitt energiaforrásból egyidejűleg állítunk elő villamosenergia-termelésre alkalmas mechanikai energiát és hőenergiát. Lásd: CHP.

Elsősorban az élelmiszeriparban alkalmazott hűtési és fagyasztási eljárás. Lényege a folyékony nitrogénben tárolt hidegenergia. A gázt hűtőalagutakba vezetik, közvetlenül hűtve vele a terméket, ezáltal optimális a hőátadás. A cseppfolyós nitrogén forráspontja -196 °C. A fagyasztó berendezések üzemi hőmérséklete kb. -160 °C.

A Laval-fúvóka egy középső részén összeszűkülő, homokóra-üveg formát felvevő csőszakasz. Arra használják, hogy összenyomható gáz áramlási sebességét felgyorsítsák. Bizonyos típusait széles körben használják gőzturbinákban.

A lignit vagy barna kőszén a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, fekete- és barna kőszén, lignit) közé tartozik. Fűtőértéke 10–20 MJ/kg közötti. A lignit felhasználása nagyon hasonlít a szénéhez. A legnagyobb különbség az, hogy a lignit esetében kisebb energiatartalma miatt a nagy távolságra történő szállítás nem gazdaságos, ezért az erőművek közel vannak a lignitbányákhoz. A másik nagy különbség a szén és a lignit között, hogy a lignit külszíni fejtésű, ezért ritkábban történnek a munkahelyi balesetek.

A megújuló energiaforrás olyan közeg, természeti jelenség, melyekből energia nyerhető ki, és amely akár naponta többször ismétlődően rendelkezésre áll, vagy jelentősebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül újratermelődik. A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, és nem okoznak olyan halmozódó káros hatásokat, mint az üvegház-hatás, levegőszennyezés, vízszennyezés. A szélenergia- és napenergia-technológiák alkalmazása lehetőséget ad arra is, hogy az ember saját maga állítsa elő villamos energiájának, üzemanyagának és vizének − a levegőből kondenzálva − a nagy részét. Nem csupán a globális felmelegedési válság, hanem a globális olajcsúcs miatt is szükségszerű a fosszilis energiahordozóktól való elhatárolódás. A legfontosabb megújuló energiaforrások: - napenergia (naperőmű), - napelem, - vízenergia (vízerőmű), - árapály-energia, - hullám energia, - szélenergia, - geotermikus energia, - biomassza, - bioetanol, - biodiesel.

A napelemek olyan szilárdtest eszközök, amelyek a fénysugárzás energiáját közvetlenül villamos energiává alakítják. Az energiaátalakítás alapja, hogy a fény elnyelődésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, amiket az eszközben az elektrokémiai potenciálok, illetve az elektron kilépési munkák különbözőségéből adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít.

A Napból érkező energia hasznosításának két alapvető módja létezik: a passzív és az aktív energiatermelés. Naperőművekben alakítják át a napenergiát elektromos árammá. Passzív hasznosításkor az épület tájolása és a felhasznált építőanyagok a meghatározóak. Ilyenkor az üvegházhatást használjuk ki hőtermelésre. Alapjában véve passzív napenergia-hasznosító minden olyan épület, amely környezeti adottságai, építészeti kialakítása következtében képes használni a Nap sugárzását mint energiaforrást. A passzív napenergia-hasznosítás főként az átmeneti időszakokban működik, vagyis akkor, mikor a külső hőmérséklet miatt az épületen már/még hőveszteség keletkezik, de a napsugárzás még/már jelentős. Az aktív energiatermelésnek két módja van. Első módszer, hogy a napenergiát hőenergiává alakítjuk. A jellegzetes napenergia hasznosító épületeken nagy üvegfelületek néznek déli irányba, melyeket estére hőszigetelő táblákkal fednek. Az üvegezésen keresztül a fény vastag, nagy hőtároló képességű padlóra és falakra esik, melyek külső felületei szintén hőszigeteltek, így hosszú időn át képesek tárolni az elnyelt hőt. A hőenergia „gyűjtése” és tárolása főképp napkollektorokkal történik. Ez az a berendezés, ami elnyeli a napsugárzás energiáját, átalakítja hőenergiává, majd ezt átadja valamilyen hőhordozó közegnek.

Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy elektromos vezetékszakaszon átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ben ismertette először. A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos.

Az oktánszám a benzin nyomástűrésére, illetve öngyulladására vonatkozó mérőszám. Nemzetközileg egységes érték, a benzikutak töltőoszlopain fel van tüntetve a benzin oktánszáma. Ha nem megfelelő oktánszámú benzint használunk, az a motor kopogását (egyenetlen járását) idézi elő, ami károsíthatja a motort magát. Az oktánszám adalékanyagokkal (például a – környezetszennyező hatása miatt – már nem használatos ólom-tetraetillel) növelhető. Manapság a legtöbb benzinüzemű jármű 95-ös oktánszámú (ún. szuper-) benzint használ. A mérendő benzint izooktánból (izooktán-C8H18) és n-heptánból (C7H16) komponált keverékkel hasonlítják össze. A mérendő benzinnel kompressziótűrés szempontjából azonos tulajdonságokkal rendelkező keverék térfogatszázalékban megadott izooktán tartalmát nevezzük a benzin oktánszámának. Tehát például a 95-ös benzin kompresszió-tűrése azonos a 95 V/V% i-oktánt és 5 V/V% n-heptánt tartalmazó keverékével.

Az ózon (O3) egy három oxigénatomból álló instabil molekula, amelyet Christian Friedrich Schönbein fedezett fel 1840-ben. Neve a görög „ozein”=„rossz szagot árasztó” szóból származik.

Pelton-turbina vagy Pelton-kerék az egyik legjobb hatásfokú vízturbina. Szabadsugár-turbina, mely a folyadéksugár impulzusát használja fel arra, hogy energiát nyerjen belőle Newton második törvénye alapján.

Potenciális energia (vagy helyzeti energia) a fizikában az energia egyik formája. Az az energia, amellyel egy test rendelkezik potenciálos erőtérben. A potenciális energia nagyságát mindig valamilyen nulla energia szinthez viszonyítják. Mivel az energia munkavégző képesség, a potenciális energiát is Joule-ban mérik (J). Potenciálos vagy konzervatív erőtérnek olyan erőteret nevezünk, ahol egy pontból egy másik pontba elmozdítva egy testet, mindig ugyanakkora munkát kell végeznünk, bármilyen útvonalat is használunk. Ilyen erőterek például a gravitációs erőtér, elektrosztatikus erőtér, rugalmas alakváltozás stb.

A napelemek működésének alapja, hogy a fénysugárzás fotonjai kimozdítják a félvezető elektronjait a kötéseikből, így elektron-lyuk párok keletkeznek, ezt az elektrontöbbletet pedig elektromos vezetőkkel lehet a napelem felületéről elvezetni a fogyasztókhoz vagy az akkumlátorokhoz.

A Solarbee egy napenergiával működő vízforgató gép A SolarBee Inc. által kifejlesztett vízforgató gép napenergiával működik, hálózati áramot nem igényel, A SolarBee vízforgató rendszerek alapvető működési elve, hogy a tó alsó rétegeiből vizet emel fel és egy vékony folyadékfilm formájában a felszínre juttatja a felemelt vizet. Ezáltal az állóvizekben új áramlási viszonyok jönnek létre úgy, hogy a természetes, hőmérséklet szerinti rétegződés nem sérül (kivéve ivóvízkezelés, hiszen ennek megszüntetése ott feladat). Emellett oxigénnel telíti a víz minden rétegét az állandó felületmegújítás elve alapján. Az elosztó tányért elhagyó, igen nagy távolságba eljutni képes lamináris folyadékfilm ugyanis állandóan érintkezésben van a légköri levegővel, ezáltal oxigénnel telítődik.

A Stirling motorban egy adott tömegű, a környezettől tömítésekkel elzárt gáz, általában levegő, hidrogén vagy hélium van. Ennek a gáznak az állapotjelzői (pl. nyomás, hőmérséklet, fajtérfogat) a gáztörvények szerint változnak. A gáz eközben munkát végez, melyet a motor forgómozgássá konvertál.

A sugárhajtómű olyan reaktív hajtású erőgép, amely a hatás-ellenhatás törvényének elvén működik (Newton III. törvénye). A befogadó szerkezet mozgatáshoz szükséges tolóerőt úgy állítja elő a hajtómű, hogy munkaközegének energiaátalakítása során keletkező gáz vagy folyadékot az átalakító térhez kapcsolt fúvócsőből nagy sebességű sugárként áramoltatja ki, melynek hajtóerejével ellentétes értelmű erő (tolóerő) képződik. Az energiaátalakulás lehet kémiai (égés) vagy mechanikai. Mivel a sugárhajtóműben jön létre a bevezetett energia (a hajtómű munkaközegének) átalakítása mozgási energiává, valamint a mozgáshoz szükséges tolóerő is itt képződik (a kiáramló gázok reakcióerejeként), ezért a sugárhajtóművet a motor és a hajtóberendezés kombinációjának nevezik. A hajtósugár mozgási energiáját különféle energiafajtákból állíthatják elő: hő-, kémiai, atom-, elektromos, napenergia.

A szélenergia megújuló energiafajta, amelynek termelése környezetvédelmi és költségelőnyei miatt rohamos ütemben nő a világban, főleg Európában. 2006-ban a szélerőt felhasználó generátorok 74 223 megawatt energiát termeltek világszerte, mely még mindig kevesebb, mint a világ áramfelhasználásának 1%-a. A szélenergia kitermelésének modern formája a szélturbina lapátjainak forgási energiáját alakítja át elektromos árammá. Ennél sokkal öregebb technológia a szélmalom, amelyben a szélenergia csak mechanikus szerkezetet működtetett és fizikai munkát végzett, mint a gabonaőrlés, vagy a vízpumpálás. A szélturbinákat ma már ipari méretekben, nagy csoportokban is felhasználják szélfarmjaikon a nagy áramtermelők, de nem ritkák a kis egyedi turbinákat működtető telepek sem, amelyeknek különösen olyan környezetben veszik nagy hasznát, amelyek távol vannak a nagyfeszültségű elektromos hálózattól, ezért költséges lenne a felhasználás helyéig kiépíteni a vezetékeket.

A szén a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele C, rendszáma 6. A IV. főcsoportba, a nemfémek közé tartozik. Négy vegyértékű, a természetben nagy mennyiségben előforduló elem. Több allotróp módosulata is létezik: legjelentősebbek a grafit, a gyémánt és a fullerének.

A szén-dioxid (CO2) légköri nyomáson légnemű, gáz halmazállapotú vegyület. A tiszta levegő 0,035 % (térfogatszázalék) szén-dioxidot (380 ppm) tartalmaz. Ez a mennyiség az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett (100 éve még kb. 280 ppm volt), ami bizonyítottan hozzájárul a globális felmelegedéshez, azaz a szén-dioxid üvegházgáz. A légkörbe számos forrásból kerülhet; szén és széntartalmú anyagok égése, állatok, növények és mikroorganizmusok légzése során keletkezik. Jelentős mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe a vulkanizmus során és a tengerek kötött szén-dioxidjából is. A szén-dioxid −78 °C-on fagy meg, a szilárd halmazállapotának neve szárazjég. A szárazjeget a hűtőipar is felhasználja, de látványosságként is alkalmazzák, ahogy felmelegedve a folyékony halmazállapot kihagyásával gőzzé válik, azaz szublimál.

A túlhevítő berendezés a gőzkazánokban a leadott gőz magasabb hőmérsékletét hivatott biztosítani.

A dupla-kompresszoros hőszivattyú 3 fokozatú üzemmódban is működtethető nagyon magas fokozaton. A berendezéseket alkalmazástól függően vagy egy 316-os rozsdamentes forrasztású lemez hőcserélővel, vagy egy magas hatékonyságú réz/réz-nikkel koaxiális hőcserélővel lehet ellátni. A hőcserélőket maximális kimenő-teljesítményre méretezték, így az első vagy második fokozaton történő működtetés esetén lényegesen túl vannak méretezve a kompresszor kapacitáshoz képest, a lehető legmagasabb szívóerőt és a lehető legalacsonyabb kimenőnyomást termelve. Forrás: www.paleotherm.hu

A vízerőmű olyan erőmű, mely a vízienergiát hasznosítja. A vízienergia megújuló energia, nem szennyezi a környezetet és nem termel sem szén-dioxidot, sem más, melegházhatást kiváltó gázt. A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 19%-a (2003-ban 16%-a), a megújuló energiahasznosításnak 2005-ben a 63%-a.[1] Bár a nagy vízerőművek dolgozzák fel a legtöbb vízienergiát, a kis vízerőművek (5 MW teljesítményig) jelentősége is nagy, ezek különösen népszerűek Kínában, ahol a világ kis vízerőmű kapacitásának több mint 50%-a üzemel.[1] A vízienergiát leggyakrabban egy gáttal elrekesztett folyó vagy patak vizének felhasználásával vízturbinák és elektromos generátorok nyerik ki és villamosenergia formájában szállítják el. Ebben az esetben a hasznosított energia mennyisége az átömlő víz mennyiségétől és a víz forrása és a víz kilépése helyének magasságkülönbségétől függ. Ezt a magasságkülönbséget esésnek nevezik. A potenciális energia egyenesen arányos az eséssel. A rendelkezésre álló esés jó kihasználása különleges csővezetékekkel és turbinakonstrukciókkal oldható meg.

A vízkerék (vagy vízikerék) gépek hajtására szolgáló szerkezet, mely a folyó víz energiáját alakítja át mechanikai munkává. A középkorban széleskörűen használt rendszer volt, mely a legtöbb üzem energiaszükségletét biztosította. A leggyakrabban gabonaőrlő malmokban használták, ahol vízimalomként tartották számon, de használták kovácsműhelyeknél, bányáknál szivattyúk hajtására, szerszámgépek hajtására és vászon őrlésére is papírgyártásnál. A világ legnagyobb vízkereke Hama szíriai városban van. A vízkerék egy nagy (általában fából készült) kerékből áll, kerületén több lapát vagy kanál helyezkedik el hajtófelületet képezve. A kereket vízsintes tengelyre szerelik, ez közvetíti a munkagép felé a hajtó nyomatékot. A régi vízkerekek két fő fajtája az alulcsapott és a felülcsapott vízkerék.

A klasszikus erőműveknél a villamosenergia termelés után megmaradó gőz, amit nem tudnak hasznosítani. A CHP jellegű rendszereknél ez a gőz tovább hasznosul, és ezzel párhuzamosan a hatásfok is emelkedik.